Kara no Kyoukai – 02-05

Dióhéjban? Megnéztem ezt azóta az 5. Movie-ig. Vannak mindfuck mozzanatai, de amúgy nem rossz. A fő gondja az, hogy néhol kicsit depresszív hangulatú. NAGYON. És az 5. Movie timeline-jét úgy összekutyulták, hogy jobban öli az agysejteket mint bármilyen alkohol. Hogy ez utóbbit miért? Azóta se értem. Azóta is várok egy kalózújrarenderelésre, ami időrendi sorrendbe rak minden eseményt, mert szvsz teljesen kivitelezhető lenne az amúgy idétlenül agyontologatott, szétbarmolt timeline logikus összerakása. Ha nem szánja rá magát senki, lehet megcsinálom én, mert ahogy van, egyszerűen élvezhetetlen, ha csak nem a gyönyörű grafikát nézi, vagy a szép zenét hallgatja az ember.

Amolyan tipikus elitista GitS&EoE faszmány, aminél az érték egyenesen arányos az érthetetlenség és fanteóriakreálmányok összességével, szorozva azzal az időtartammal amit azzal kell majd utána eltöltened, hogy összerakhasd a fejedben, hogy akkor most mi a fasz is történt és milyen sorrendben.

Úgy tűnik mostanában ez a “trendi”. Meg is értem mondjuk, mert a plot önmaga elég BURICHU minőségű volt, gondolom így akarták leplezni a végtelen Hollywood-i egyszerűséget benne. Kár, hogy nem jött össze, mert ha nem láttad át, akkor lezártad annyival, hogy túl bonyolult volt az élvezhetőséghez, ha meg a végére átláttad, akkor rájöttél, hogy végtelenül egyszerűbb mint aminek tetteti magát.

Way to fall into Trap-22, kedves rendezők.

Ennyi erővel csinálhatták volna annak ami végül amúgy is lett belőle, látványfilmnek, közepes élvezhetőséggel. Mert az erőltetett DEEPNESS végül csak rontott az összképen.

Ami az ezt megelőző 3-at illeti (02, 03, 04)? Azok egész jók lettek. Főleg a 4-es. Ha választanom kellene, eddig az eddigi 5-ből az jött be a legjobban. Igazából kicsit olyan lett ez az egész, mintha teljesen eltérő hangulati időszakokat akartak vona prezenntálni ugyanabban a francisheban.

- A 01-es egy felvezető, amiben persze nem értesz szart se, ha nem vagy TypeMoon/Tsukihime fan (de legalább akció van).
- A 02-es egy semmiből hozzávágott backstory, ami a lehető legtávolabb áll a 01-es eseményeitől, de legalább innentől lesz mire építened a két főhős kapcsolatát akikből az egyikről nem is hitted volna, hogy főhős az 1. film alapján.
- Aztán a 03-as megint olyan mint az első, mintha a készítőkbe beleütött volna a pára, hogy emlékeztetni kéne a nézőket, hogy itt nem csak iskolai slice-of-life lesz, meg krimi-thriller-dráma, hanem hardcore akció és superpower is.
- A 04 meg megint backstory, ezúttal a 02 és a 03 eseménye közt játszódva, amikor Shiki felépül a kómából, és elkezd vonalakat látni.

Szóval akkor most a kontinuitás úgy menne, hogy 02. -> 04. -> 03. -> 01., igaz? Mert akkor miért nem lehetett ilyen sorrendben megcsinálni? Vagy aki logikus felépítés után vágyik ma az már “ZOMG primitív”? Esetleg ha nem az első akciódús rész lett volna az első, akkor nem kötött volna le senkit? Én biztos megnéztem volna, nekem bejött a 02. rész. Persze, ja… a novellákban is így volt, ilyen kolibribaszta sorrendben, de az Isten szerelmére, az az X novella ameddig az én tudásom terjed kb csak tryout lábjegyzet jelentőséggel bírt az egész TypeMoon univerzum kifejlődésében. Akkor meg minek erőltetni a tökéletlenségét annak, ami már a kezdetektől fogva nem volt tökéletes? A tökéletlent tökéletesíteni kell. Értelmes ember a WC-jébe a nagydolga elvégzése után illatosítót szokott fújni, nem pedig mustárgázt. És azért valljuk be, minőségileg a KnK novellák se a Highend Tier magasfokait döngetik, hogy annyira vétek lett volna belejavítani bármit is.

Persze mit várok, azt még hozzá se vettem, hogy vajon az 05. hova illik ebbe az egészbe,  mert félek belegondolni is. A 06. previewéből ítélve valószínűleg a 06. után történik majd, ami meg megint nem tudom, hogy hova is illik majd be, szóval WAAAAGH. My brain is on fire from this shit.

Persze mindezt eltekintve, az egésznek nincs semmi gondja. Az art csodás, a zenék fülbemászóak, a sztori se unalmas, a karakterek is jók, de ennél azért lehetne jobban is tálalva ez az egész.

Az egész úgy szét van esve, mint Jenga a földrengés után, és vannak emberek, akik nem kifejezetten szeretik, ha kevés vagy semmi segítséget se kapnak egy film értelmezéséhez annak megtekintése után, a legnagyobb pont pedig, ahol ilyen téren bukni lehet, az a kontinuitás. Az emberek szeretik tudni legalább azt, hogy az, amiről az adott pillanatban fingjuk sincs, az pontosan mikor is történik. Az aki szeret olyat nézni, amiből első pillantásra nem ért semmit, mint pl én, az azért teszi ezt, mert szereti maga összerakni a képet, és ehhez fő kellék az, hogy időrendi sorrendben össze tudd rakni az események láncolatát. Elvégre primitív, lineáris lények vagyunk, kell nekünk az a hülye másodpercmutató, hogy nagy távlatokban gondolkozni tudjunk. Egy bonyolult plotot kihámozni örömteli dolog, sikerélmény, ez tény, de ehhez elengedhetetlen kellék, hogy az ember a puzzle darabkáit egy stabil táblára tudja pakolgatni, ne pedig a D&D’s Far Realm agyfasz létsíkjaira, ahol két egymáshoz illesztet puzzle darab közt elfér két hamburger sültkrumplival, meg 3 egymásra hajlított dimenzió, amelyek közül az egyiken nincsenek színek, a másikban szagok, a harmadikban meg gravitáció…

A stabil alap kell, amire építeni lehet, és ez itt nem volt meg. Ez egy nagy negatívum. Persze ja, erre szokás mondani, hogy “Ez az a fajta anime, amit akkor értesz majd meg teljesen, ha minden részét megnézted.”

Ja, nyugtázom. Életem első ilyen animéje óta nem értem, hogy miért kell ilyeneket gyártani, erőltetni. Élvezhetőnek élvezhető, de nem emiatt, hanem a kihámozott értékek miatt, amik sokkal értékesebbek lennének, ha nem kéne őket kihámozni. Megvallom, a legjobb, legelgondolkodtatóbb ötletek tényleg az ilyen animékben vannak, de meg is eheti fene azt a gyémántot, amit egy szarkupacba hajít bele a csiszolója, miután végzett vele.

Néha nem tudom, hogy azért ilyenek ezek, mert ez amolyan “elengedhetetlen kellék”, mint a horrorokban a női sikoly és a menekülés közben megbotlás, vagy tényleg annyira csökkent volna a mai átlag IQ, hogy őrült tudósak kell lenni ahhoz, hogy valakinek legyen egy épkézláb elgondolkodtató alapötlete.

Persze ma már ráírják a mikrohullámú sütőre is, hogy “Macskát és gyereket ne szárítson benne” szóval bármi lehet.

Ha rám hallgattok, Kara no Kyoukai nézés helyet inkább olvassátok el a sztorit wikipédián, és nézzétek meg a harcjeleneteket YouTube-on (ez nem vicc, tényleg szépek). Az kb az egész élmény kivonatolva, a szar elemek nélkül. Ha pedig a világot magát kedvelitek, játszatok a játékkal. Kevés olyan főhőst láttatok még eddig, aki egy olyan imba powerrel kezdi a pályafutását, hogy egy több száz éves vámpír nevezi őt szörnyetegnek…

Ha meg mindfuck kell, nézzetek inkább FLCL-t. Azon legalább jókat nevethettek.

Kandur voltam. Még jelentkezek.

~ Szerző: Kandur on június 13, 2009.