Toradora!

“Toradora? Az meg mi?” Körülbelül ezek voltak az én reakcióim, mikor először meghallottam ezt a nevet.

Első ránézésre csak egy újabb idióta szerelmi komédia, amit már vagy 20x láthattunk, többnyire újrafeldolgozott Kare Kano plottal, béna end-el, és idióta, a szerelmi szituációt a végső epizódig fel nem fogó főszereplőkkel. Irreális, egy idő után irritáló bárgyúsággal, túldramatizált, túlkomplikált jelenetekkel, és túljátszó seyuukkal. Nem győzött meg.

Gondoltam a hatalmas hype kedvéért azért beletekintek az első pár epizódba, hátha jó lesz rant materialnak blogra.

Hát. Arra nem lett jó…

Olyan szinten felülmúlta minden elvárásomat, hogy arra még nem talált ki ember szót.

Az első epizód még talán nem is. Körülbelül a 3. végénél kezdtem érezni, hogy ez más lesz. Szerethető karakterek, jó zene, élethű szituációk, és mindemellett humoros is, mi a franc ez már? :D Good plot in my romantic animu? :D

Ritka madár az ilyen, mondhatni.

Az egész setting, az egész sztori, az karakterek, a tálalások, a mondanivalók valahogy egy olyan egészt alkotnak, amit örömmel néz az ember. A karakterek kapcsolati élethűek, nem eltúlzottak, nincsenek úgynevezett mellékkarakterek akikről a első ránézésre látni, hogy mellékesek. Mindenkinek van olyan szerepe, ami most vagy később elengedhetetlen, minden karakter jelleme és döntései befolyással vannak a többi karakterre is. Vagyis hogy voltak, mivel már vége. És hogy őszinte legyek ez volt az egyetlen negatívum amit az egészben találtam, harmadszori végignézésre is. Hogy véget ért…

És ez azért, valamilyen szinten fejhajtás az eredeti novella írójának, és az anime készítőinek. Mert hogy ilyet még nem láttam (pedig sok mindent láttam már), az biztos.

Persze nem akarok végtelen ömlengésbe kezdeni arról, hogy milyen szuper és milyen jó, bla bla bla urusai…
Az ilyesmit mindenkinek magának kell eldöntenie, mérlegelnie. Amit én nyújthatok az csak egy megközelítési pont, egy vélemény, ami alapján aki akar, ítélhet; vagy ha csak annyit akar, benyomást szerezhet… (Persze erről szarról, nem rólam. Személyes utálkozásokért megatron fakkyou :P)

A történet két főhőse, vagy mondjuk inkább azon két főhőse akiknek a nevéből áll az anime címe (hö hö, acronym ensures the end lol), Takasu Ryuuji és Aisaka Taiga. (Megjegyzem hosszú évek óta az első alkalom, hogy egy anime főszereplőinek nevét fejből írtam le, nem pedig wikipediáról.)

Az előbbi egy meglehetősen evil arckifejezésű - de amúgy aranyszívű - fazon, akit ezért sokat piszkálnak is (és amiért ő az apját, illetve annak emlékét, akitől szerinte ezt az arcot “örökölte”), az utóbbi pedig egy meglehetősen Tsundere - bár az esetek többségében inkább hangulattól függően vagy teljesen tsun-tsun, vagy teljesen dere-dere - jellemű kis vakarcs, szintén rejtett jó személyiségi elemekkel, és eme kettő a véletlen (sors) egy különös fintora ként pont egymás szomszédságába, iskolájába, szükségére, barátságára, (agyára, idegeire), megy/kerül.

Természetesen az alap felállás nem más, mint a jól ismert LC kompót. “Én szeretem a te haverod, te meg az enyémet, segítsük egymást céljaink elérésében, majd közbe jól melegedjünk össze és kavarjuk fel a masszív tömeges szerelmi életet.” (“és persze jöjjünk rá minél később, hogy közbe egymást szeretjük.”)

Többé kevésbé. Csak itt kegyetlenül jobban kivitelezve.

Takasu-kun Taiga megalomán-hiperaktív-aktív-passzív-insanly-addictive barátnőjét, Kushieda Minorin-t csípi, illetve csípné, ha lenne önbizalma (ami delikvens arca miatt elég nagyon nincs), Aisaka-san pedig Takasu régi barátját, a zöldhajú, szemüveges Kitamura Yuusaku-t szeretné, ha… nos erre majd később fény derül. Kettejük kapcsolata pedig akkor kezdődik, mikor Taiga véletlenül Takasu táskájába csempészi a Kitamurának szánt szerelmes levelet, de ezt már leírtam itt.

A lényeg pedig innen kezdődik, és egy röhögésekben és meghatódásokban gazdag 25 részen keresztül a romantikus anime műfaj legepikusabb, és legkorrektebbnek és legélethűbbnek nevezhető Happy Endjében végződik.

Igen. Good End in my animu. Kész csoda, de valakik ilyet is tudnak csinálni. Eat this, ööh… 90% of the genre.

Persze ez starndard. A vicc az, hogy amíg a hasonszőrű munkákban amiket már láthattunk ezeket a mellékes szerelmi szálakat minél hamarabb lerendezik, hogy hely jusson a két “főkarakter” szerelmi párviadalának (ismét Lovely Complex tökéletes példa, ott mindezt lerendezték az első 4 epben), itt kapunk 5 főkaraktert (közbe elfelejtettem említeni az 5. szereplőt, Kawashima Ami-t, aki Kitamura egy gyerekkori barátja, modell, gagboob, szándékos személyiségmaszkos seggfej és szintén Takasu-ra hajt. Ja , és amúgy az egyik legjobb katalizátor arc bármilyen awsome jelenethez ami csak történhet, és történik is), akiknek a szerelmi pentaéderük a series legvégéig elhúzódik, viszonylagos atrocitások nélkül, és olyan ügyesen megkomponálva, hogy ha az egész cucc neve gyakorlatilag nem “Tigris+Sárkány” lenne, akkor bizonyos pontokon valóban azt hihetnénk, hogy ebből most Takasu+Minori, Taiga+Kitamura, vagy Takasu+Ami end lesz.

És persze, 5 ellentétes, de mégis szerethető karakternél több nem is kell a tökéletes hangulatszinthez. Ha éppen nem egymást marják, akkor vagy alszanak, vagy esznek, vagy nincsenek egy helyiségben. :D Amint ezen 3 szituáció egyike megszűnik, és összerakod őket, garantált röhögés lesz. Főleg ha Minorin is van. Akkor garantált WTF is lesz, mert ha valaki talál nekem még egy ilyen hiperaktív hangulatbombát női karakterben, annak megcsókolom mind a két veséjét.

Persze nem akarok teljes sztori- és karakterjellem-leírást vezetni, csupán mindenkit arra ösztönözni, hogy nézze meg maga, mert megéri. Ha pontszámot kellene adnom, az 1/1, vagy ∞/∞ lenne, mert a legjobb szó, ami jellemzi, az az “egész” és “teljes”, és egyszerűen nem akarom, hogy a szezon, az évad, a dekád, vagy akár az egész műfaj bármelyik másik példányához hasonlítsátok, vagy próbáljátok hasonlítani/összemérni…

Vagy egy bizonyos szint, ami fölött egy dolgot egyszerűen csak úgy jellemzünk, hogy “egyedi”.

Na ez az. Ez jó. Egyszerűen utánozhatatlanul mesteri. Mindenki számára van benne valami, amit megszerethet, legyen az a románc, a humor, a mondanivaló, vagy akár a Tsundere, a Kawashima Booby, vagy a Minorin Madness. Esetleg a zene és  képi világ is, mert mindkettő Toppu. (J.C.Staff ismét a maximumát nyújtotta.) Egyszerűen nincs olyan, hogy valakinek ne legyen benne legalább 1 valami, ami miatt az év animéjének nevezné, és az átlag az, hogy van benne vagy 8, vagy az én esetemben, minden pontja. És ráadásul én alapjáraton nem is nagyon szeretem az ilyesmit.

Ez, a műfaj szent grálja. Aki nem hiszi, nézze meg és döntse el maga. Jópofa karakterek, vicces kivitelezés, jól ábrázolt érzelmek, és nem utolsó sorban jó befejezés, és az anime történelem legepikusabb, és egyben legvalóságosabb (ez alatt azt értem, hogy nem folysz szét a gennyes csöp-csöp-től, hanem csak annyit mondasz, hogy *awww…*) csókjelenete.

Ez olyasvalami, amit kötelező minimum egyszer látni. Ott van a toppon. Mindenki nézze meg, szedje le, vegye meg, szerezze be; aki akarja olvassa el az eredeti novellákat is, mert állítólag azok is ugyanilyen jók, csak nézzétek meg. :P

Openingeket és Endingeket még prezentálom, mielőtt elfelejteném, és aztán le is zárnám a jellemzést.

Ez volt az egyik legjobb anime, amit valaha láttam. Ha Top 5-ös listát állítanék össze, ha nem is az 1., de a 2. vagy a 3. helyen biztos benne lenne. Ha valakinek ez számít, és még nem tette, akkor szedje le és nézze meg, mert csak nyerhet vele.

Kandur voltam. Még jelentkezek. :P

Nesztek mjúzik:

OP1: Rie Kugumiya – Pre-Parade

Ed1: Yui Horie – Vanilla-Salt

OP2: Yui Horie -Silky Heart

Ed2: Rie Kugimiya -Orange

~ Szerző: Kandur on május 14, 2009.