Eureka Seven: 50 Résznyi Epic Emotional Rollercoaster, egy rakás Fun-nal és Fight-tal megfűszerezve

Próbálom összeszedni a gondolataimat az egyik legjobb és legérdekesebb hangulatú shounenről amivel valaha is találkoztam. Bocsánat a manga color képért, tudom, hogy furcsán néz ki, de egyszerűen nem tudtam jobb képet találni, ami ennél jobban mutatná be az egész sorozat hangulatát egyben. A sztori adott szakaszainak is meglesz a maga hangulati képe, mutassa ez az egy azt, hogy kb miről, illetve inkább kikről szól az egész…

10,000 év telt el mióta az emberiség elhagyta a Földet, és letelepedett egy bolygón. Ok egy ideig ismeretlen. Később kiderül. A bolygó környezete kicsit más, de nem nagyon. Ez kb egy egyedi alternate universe feelinget ad az egésznek, de a végére kiderül, hogy mégsem annyira alternate az, mint amilyennek tűnik. Pár alapfogalom ismertetése:

-Trapar: valamiféle zölden kisülő energiaizé, ami lefedi az egész bolygót, láthatatlan, de kihasználható, többnyire közlekedésre, járművek működtetésére használják, vagy fun-ként szörfölhetnek is rajta speckó deszkákkal, mármint ott ahol elég nagy a sűrűség. Az igazi forrása és lényege még a tudósok számára is ismeretlen, de igazából ez nem egy akkora baj… jó homo sapiensek módjára úgyis kihasználunk mi mindent, még ha nem is értjük…. A trapar emberi irányítására egy un. Compac Drive-t használnak (fenti képen látható), ami megteremti a kapcsolatot az illető és a Trapart használó gép közt.

-Scub Coral: a bolygó őshonos létformája. A működését és formáját senki se érti, valószínűleg valami multidimenzionális létforma, vagy hasonló kollektíva, ami a szubtérben megbújva különös hatásokat gyakorol a bolygóra ismeretlen célból. Leggyakrabban különböző természeti erők formájában képes megnyilvánulni. Igazából kommunikálni próbálna az emberekkel sokszor, de mivel itt a 3. dimenzióban a földrengések generálásán és korallosításon vagy egyéb növényi és földi elemek változtatásán kívül sokáig sok más kommunikációs formát nem ismer (mivel nem ismer minket se, és nem érti a dimenziónk lényegét és működését se), így a sorozat felén keresztül kb csak egy titokzatos és veszélyes erő formájában tetszeleg, vagy a háttérben fejt ki kisebb nagyobb hatásokat. Hogy intelligens-e vagy nem, az a végére kiderül. Igazából a legvégéig nem is látjuk, hogy miről van szó, hogy néz ki, és mi a célja, de mivel nagyjából természeti erők formájában jelenik csak meg nálunk (földrengések, korallok, különös időjárási anomáliák), ezért ez a nézőt az elején még rendesen nem is zavarja…

-LFO (Light Finding Operation): A mechák helyi neve. Itt persze nem gépekről van szó, mert a ráépített fém csak váz. Amolyan EVA style-ban ez alatt is élőlények vannak, ezek viszont inkább néznek ki idegen létformának, mint bármilyen földi életnek. Ami azt illeti, ennek is megvan az oka, mivel ezek is a Coral teremtményei. Pont ezért is vettek fel az LFO-k emberi alakot, ami teljesen logikusnak tűnik, elvégre az emberiséggel való kommunikációra szánták őket. Persze ez a kommunikációs kísérlet se jött össze, max csak részben, így aztán mi kedves homo sapiensek ezeket is kihasználtuk. All hail to humanity! xD

Maga a sztori ott indul, hogy Renton Thurston nevű főhősünk éli kis lényegtelen életét egy kis lényegtelen Belforest nevű városban, ahol még a Trapar erőssége sem elég nagy a szörföléshez. Nagyapjával él, aki szerelő, amint később kiderül az egyik legjobb a bolygón, a fater, Adroc Thrurston pedig háborús hős, aki úgymond “elhunyt a nagy ügyért”. Emiatt persze mindenki tudja, hogy ki a gyerek, mikor a nevét meghallja… A nővére eltűnt mikor kicsi volt, hogy az apa nyomdokaiba lépjen valami kutatás szempontjából, ami végül később kiderül, így a nagyapa az egyetlen közeli rokon, ő viszont nem akarja, hogy a fia a másik két családtag nyomdokaiba lépjen, és szerelői munkára szánja a fiút.

Tervei megdőlni látszanak, mikor is este a műhely garázsa elé leszáll (vagy kb inkább lezuhan) egy fehér LFO, a Nirvash, más néven a typeZERO, avagy az első LFO, amit megtaláltak, és amin az összes többi modellje alapul. Igen, nem csak nagyágyúnak hangzik, hanem az is. Az LFO-ból pedig egy zöldeskék hajú, meglehetősen érdekes jellemű női egyed száll ki, Eureka, aki megkéri a nagyfatert, hogy ugyan javítsa már meg a gépet. 

A gép (Nirvash) a Gecco State tulajdona, akik egy lázadó szörfös csapat akik egy ultramodern hajóval rohangálnak és többnyire zsoldosi vagy egyéb fekete melóval keresik a kenyerüket, élükön Holland-al, aki az egész Gecco State-el együtt Renton példaképe.

Kiderül, hogy Renton apja volt az, aki 2 másik tudós társaságában először felfedezte a Nirvash-t, és a nagyfater rábízza Rentonra a fatertól ráhagyott Amita Drive-ot, amit a Nirvash Compac Drive-jával egyesítve unlockolják annak igazi erejét. Bla-bla-bla. Lényegében arról van szó, hogy a nirvash vezetéséhez két emberre van szükség, plusz egy Compac és egy Amita drive segítségére, és ez a két ember sem lehet akárki… 

Természetesen Eureka is Gecco State tag, és Renton nyilvánul a legjobb választásnak Eureka partneri pozíciójára, így minden kép összeáll, és ketten lelépnek a Gekko State hajójára. Csinálnak pár missiont, és a gyerek berázódik a csapatba, ezzel kb el is megy az első 10 rész. Eddig ugyebár standard. Az igazi epicness viszont még csak most kezdődik. ;))

14. résztől Home Made Kazoku Opening… én itt szerettem bele a sorozatba…

Nem kell gyakorlott shounen-néző agy hozzá, hogy az ember rájöjjön, hogy a már megszokott “XY is a looser boy.. BUT one day he meets a woman…”  mintával indul a sztori, viszont ami ez után az első 10 rész után következik, az megringatja az összes shounen klisét ami a világegyetem fennállása óta létezik, mégpedig 50 részen keresztül. :D  És itt kezdődik a velős mag. Ami ez után következik, az ugyanis karakterfejlődés, izgalom, karakterfejlődés, fight, karakterfejlődés, láááv, karakterfejlődés, és mindezt hatalmas hangulattal!

Az első szembetűnő érdekesség a karakterek kapcsolataiban van. Pl vegyük példának Eureka és Renton kapcsolatát. Tippeljetek, hogy a sorozat melyik szakaszából van ez a kép:

Shounen-ben ilyesmi valamikor a sorozat legvégén szokott történni, vagy még akkor se, szóval most biztos szidhattok rendesen, hogy leSPOILEReztem az egészet. A baj csak az, hogy ez a második részben történik :D Igen, az egész szarság legelején :D 

A csaj arcáról enyhe “WTF??” érzés szál le, el tudom képzelni, ahogy éppen végiggondolja, hogy hol ronthatta el az életét :D Az egész páros kapcsolata itt kezdődik, és innen a teljes széria 50. részéig terjed. Nem, nem akkor jönnek össze, hanem akkor teljesül be teljesen. Az összejövetelt valahova a 15 és a 26 rész közé lehetne elhelyezni, de ez sem egy “villámcsapás”, sokkal inkább egy lassú folyamat, mint ahogy az általában az ilyen párkapcsolatoknál lenni szokott. Igazából szerintem a 26. rész után kezdenek el teljesen úgy viselkedni, mint egy pár, ezért azt adtam meg a végső pontnak.

(ez a kép nem fanart, hanem tényleges jelenet)

Természetesen mire idáig eljutnak jelentős változások lépnek fel a karakterek közt is. Eureka is megszívja egyszer, majdnem bele is hal, és jelentős hegekkel tér vissza az élők soraiba. Abba is beletelik egy kis idő, mire a haja is visszanyeri a rendes állapotát. A készítők nem cicóznak a látszólag jelentős karakterek kinyírásával sem, mint pl Charles és Ray, vagy a végén Norbu. Ezeknek a haláloknak is jelentős behatása van a szereplők személyiségére, ahogy azt az ember egy ilyen történettől elvárná. Nem cicóznak a groteszk véres jelenetek ábrázolásával se, ha éppen arról van szó. Az LFO lábáról lógó vérben csöpögő (vagy inkább folyó..) leszakadt kéz látványa például azt hiszem örökre megmard a fejemben…

Ahogy a sztori halad előre, felkerülnek a főgonoszok is a táblára, mégpedig a főfarok Colonel Dewey Novak (aki elsőre jellemileg egy tengernagy és egy fantasy mágus gyenge keresztezésének tűnik, de aztán kiderül, hogy ő itt a legnagyobb evilshit errefelé.), valamint kispajtás villianjai, Anemone és Dominic Sorel formájában. Az utóbbi kettőről azt érdemes tudni, hogy egy nagyjából ugyanolyan LFO-juk van, mint Eurekának, a theEND (stílusos a typeZERO mellé….), és Anemone egy ugyanolyan furcsa személyiség, mint Eureka. Amolyan kettős személyiség. Nagyjából a fél sorozaton keresztül rágja magát az elmebeteg gyilkológép és a kegyetlen sorsú kísérleti alany (fegyver) szerepe közt.. miközben a hadsereg folyamatosan kihasználja és droggal tömi, mire a végére Dominic valahogy végre helyrerakja egy emberileg normális állapotba :D

Ezen kívül pedig véleményem szerint a legjobb páros az egész sorozatban, és az utolsó előtti-előtti részben beprodukált összejövős jelenetük az anime történelem egyik leg-EPIC-ebb és legaranyosabb jelenete. Az én szememben ezzel a jelenettel nagy ívben verve a főszereplő párost :D….. persze mindössze csak két rész erejéig, de akkor is az egyik legnagyobb jelenet az egész szériában.

Viszont semmi se tarthat örökké. Ahogy az idő múltával egyre több rejtély kerül megválaszolásra a Coralianok létezésével kapcsolatban, egyre több akadály hárul a főhős páros útjába is… Mondhatjuk úgy is, hogy ebben az időben a körülmények és a helyzetek nagyjából ennek a két személynek a kapcsolata körül változnak a legmélyebb letargiából a legmagasabb boldogságig nagyjából 5 részenként. Innen az Emotional Rollercoaster kifejezés. Ez viszont így jó, ahogy van. Nem sülyed le a sorozat se túlzott érzelmességbe, se túlzott akciózásba, viszont megvan mindkettő a maga tökéletes arányában. Nagyjából ez harmadik, a 26.-ik résztől kb a 30.-valahanyadik részig terjedő időszak volt az, ami úgymond próbára tette, hogy a két főszereplő szerelme/kapcsolata mi mindent képes kiállni. Nos a látottak alapján…. szerintem nagyjából akármit. :PPP

A lényeg felfogásáig 40 részen kell az embernek végigrágja magát, miközben a sztori eteti magát mint szemét (én 5 résznél kevesebbet nem néztem zsinórban), majd a sztori konklúziója nagyjából az utolsó 10 részben zajlik le. Az a 10 rész egy adag merő EPICness, mást kb nem is lehet róla írni. Ott teljesedik ki kb az összes párkapcsolat a szériában, a főgonoszok megmurdelnek vagy átállnak, és végül a sztori levezető megoldása is végbe megy. Itt található az anime egyik legeslegjobb jelente is, mégpedig a már említett EPIC Anemone+Dominic jelenet az utolsó előtti-előtti részben, ahogy többszáz kilóméterről fejjel-lefelé zuhanva jönnek össze, és a csávó még itt is balf*sz xD de azért aranyosak. ;P Ajánlom bárki figyelmébe, akinek ez se hozza meg a kedvét, azon már én se tudok segíteni :DDD

Az eredmény: Teljes behatás. A karakterek és a helyzetek belopják magukat az ember szívébe, aki azon kapja magát, hogy lassan már a szereplők miatt nézi az egész animét. Az egész sorozatban nagyjából egy klisé karakter sincs, talán egy vagy két mellékszereplő kivételével. A főhős srác is, és még talán pár illető, ugyan standard anime karaktereknek néznek ki, de jellemileg ők is magasan messze állnak ettől a kategóriától. Aki pedig a legjobban elüt, az Eureka maga. Utólag utánanézve, valami “év anime karaktere” díjat is kapott, ami számomra teljesen érthető, most hogy már láttam…

A grafikát a BONES biztosítja, aminek a védjegyei sok helyen felismerhetőek. A soundtracket Sato Naoki, az Openingeket ilyen zenekarok, mint pl a Code Geass-ból ismert FLOW, és a Home Made Kazoku biztosítja. Nagyjából a kül és belcsíny területén minden rendben van. A sztori összetett, a karakterek magukkalragadóak, és kellemes felüdülést szolgáltatnak azoknak, akiknek elegük van a klisés mainstream shounenekből.

Itt megkapnak mindent, ami egy átlagos mainstream shounenből hiányzik. Rendes értelmes párkapcsolatokat, döglődő bossokat, tetemes csavarokat, a karaktereket és az életüket jelentősen és nem csak ideiglenesen befolyásoló katasztrófákat (pl Eureka hegjei), más szóval mindent, ami eddig hiányzott.

Részemről legszívesebben egy erős 9,7/10-et adnék rá, de az a 0,3 pont azért veszett el, mert úgy éreztem, hogy valami hiányzik, továbbá az utolsó rész konklúziójában volt egy elég corny jelenet (nem, nem a csók… a csók az cool volt.), ami nekem kicsit már túl sok volt. Viszont ez egyáltalán nem befolyásolta a sorozat minőségét, sőt, lehet, hogy valakinek még az is be fog jönni. (Aki már végignézte, és nem érti, hogy mire gondolok: a “Hold” az…)

Egyébiránt bőven megérdemel egy nagyon erős 10/10-et. Nagyon jó volt, megérte időt szánnom 50 részre és megnézni. Úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom… Mindenképpen alapmű. Az biztos.

Nesztek fájnöl opening. Szerintem ez illik a legjobban a sorozat hangulatához. ^^ May the trapar be with you. :P

~ Szerző: Kandur on július 13, 2008.