Kara no Kyoukai – 01 – The Garden of Sinners
Ühümm… Nem vagyok Tsukihime fan, sőt, egyáltalán semmilyen fan, mert egyik előzménysztorit se ismerem, de az egyetemen megtanítják, hogy az ismeretlen információkat hogyan kezeljük ismert tényként és rakjunk oda egy könyvjelzőt, hogy aztán később az ismert infó tudatában visszanézve utólag kitöltsük, szóval nem zavar, hogy az egészből nem értek szart se, csak azt, hogy ugrál, vagdos, és a bábkezével Elfen Lied kinézetű telekinézist használ. Blablabla. Zene szép, hangulat ötös, grafika egy vizuális orgazmus, kellően véres, kellően komoly, de…
…de nem jön be. Nem tetszik se a stílusa, se a hangulata, se az összkép, szóval tökmindegy, hogy min alapul és miért. Szép, jó, eredeti, ügyes iparosmunka, de nem az esetem. Nem fogott meg. Az a vital-vonal látás vagy mi, aminek a segítségével a főhős ezeket átvágva bármit könnyedén elpusztíthat (ha jól vettem ki a funkciójából) is egy jó ötlet volt, az tetszett, de kb ennyi a pro a kontra mellett. Nem jönnek be se a karakterek, se a helyzet, se a hangulat. Jó volt nézni, de nem kötött le, és habár nem mondom, hogy untam, de egy csepp késztetést se érzek arra, hogy megnézzem a következő részt. Ennyi…
Nézzétek meg, ha másért nem, a vizuális orgazmus kedvéért mindenképpen megéri. Lehet, hogy valakinek bejön a hangulata is, ki tudja, nem vagyunk egyformák. Tegyetek egy próbát, nem mondom, hogy szar… de nem ígérek semmit. Nekem egy kicsit túl in medias res sztorinak tűnt, ami nem baj, de azért ennek a stílusnak is van egy határa…
Réteganime.… valószínűleg azoknak akik fanjai az írónak, vagy az író más történeteinek. Mások számára csak egy érthetetlen katyvalag bámulatos grafikával és zenével. Ha egy kib****tul GAR vörös-kabátos-kék-kimono-s tomboy jellemű csajt akartok látni az elsőben rohangálva és egy késsel egyvágásból szellemeket gyilkolva epikus zene és szemrobbantó grafika társaságában, akkor egyszer mindenképpen nézzétek meg. Tetemes háttérinfó ismerete nélkül másért nem érdemes…
Azért egy 7/10-et megérdemel, ebből -2 pont csak azért volt, mert akinek foggalma sincs az előzményekről az nem ért semmit. Nem mindenki olyan apatikus ezzel szemben mint én…..
Én se vágom a sztorit, a második rész is elég random volt. Talán később összeáll a kép :(
Szerintem nem fog összeállni később se :P De én könnyen beszélek, mert én tudom miről van szó XD Legalábbis úgy kb 5. filmig asszem :)
Taníts mester. :P
Naggggyon hosszú lenne kifejteni a dolgot, hogy mi is történik a sztoriban, mert minden van benne paranormális képességektől, világnézettől kezdve a gyilkolászáson, barátságon, szerelmen és tudathasadáson át minden :D
Az nájsz, mert eddig a paranormális képességeken és a gyilkolászáson túl nem sok jött le. ^^
Én se láttam a Tsukihimét, és semmi háttérinfó nélkül néztem meg a moviekat (nem is néztem azóta se utána semminek, csak a trailereket néztem meg, érthető minden anélkül is), és azonnal elvarázsolt. Réteganime, naná, mert annak is készült. Aki csak az akcióért akarná nézni, szerintem inkább egyáltalán ne nézze meg, mert nagyrészt nem arról szól. Ennyi filozófiát, amennyit pl. az ötödik részbe beleraktak (amiről ki lehet jelenteni, hogy az utóbbi évek legjobb anime movie-ja), nem nagyon lehet animében találni. Persze, ott van a Ghost in the Shell, ami művészileg szintúgy értékelhetetlen, ha nem érted, miről szól – mint a Kara no Kyoukai.
In medias res a kezdése, azért, mert a második movie a legelső a sztoriban (időrendben a második meg majd az utolsó lesz), az első movie meg valahol a közepén van.
Btw, szerintem egyáltalán nem a paranormális képességeken és főleg nem a gyilkolászáson van a hangsúly.
Hmmm. whatever….
Minden esetre látva a heves reakciót, adtam neki még egy esélyt. Leszedtem az 5. Movie-t és bele-belenéztem, plusz elolvastam pár blog bejegyzést. Nem hazudok, tényleg nagyon jónak tűnik.
Az utóbbi napokban leszedtem a köztes 3 részt is…. majd meglátjuk mi lesz belőle. Őszintén bevallom nekem már Ghost in the Shell se tetszett. Nem mintha nem ismerném el a művészi filozofikus tartalmát, de ha leülök animét nézni, akkor többnyire szórakozni szeretnék, nem agyalni :)
Van mikor rám jön az 5perc és megnézek pár felemelően agyalós művet is, de nem ez az átlag.
A 3. rész végjelenetéből plusz az 5. részből eddig ami lejön az az, hogy Shiki karaktere úgy-ahogy bejön. A többiekről egyelőre nem tudok nyilatkozni. Majd meglátjuk.
Nyilván annyira nem rossz ez, csak én vagyok nyűgös 4x 50+ percet végignézni úgy, hogy nem tudom, hogy a végén gazdagabb leszek-e majd valamivel, vagy többre megyek ha vizuális segítség nélkül agyalok az élet értelmein 4x 50+ perc helyett tetszőleges terjedelemben. ;P
Minden esetre nem indít nálam pozitív ponttal az anime… de persze ez még változhat…
Fő az objektivitás. (ami igazából csak a jól álcázott szubjektív szidás^^hehe)
Nemtom, én pont a múltkor néztem végig a Tsukihimét ami már önmagában facepalm volt néha nekem, úgyhogy nem hiszem, hogy ebbe valamikor belekezdenék…O_o (meg a túl elvont dolgok valahogy sosem jöttek be)