FLCL – フリクリ

Megint olyasmibe fogtam bele amibe nem kellett volna. Ez az az anime amit már olyan a szintű precíz retardsággal építettek fel, hogy emberek százai szokták szakosodott fórumokon elemezni, hogy tulajdonképpen miről is szól. Persze egyértelműen mindenki mást lát benne, és valószínűleg csak a készítői ismerik teljes mélységeit, apropó készítők, egy korábbi postban említettem, hogy szó lesz pár GAINAX animéről. Na, ez az egyik oszlopos díszpéldány, időnként majd kitérek a többire is, de kb ilyen szintű retardáltságra kell majd számítani az összes többinél is. Ugyanők követték el a Neon Genesis Evangelion néven futó kultuszfost is, amire majd egyszer egy szép hosszú zsírban és fikában csöpögő postban tuti hogy ki fogok térni, ha lesz elég időm és energiám. Úgyis mindenki csak isteníti, kell egy kis változatosság is, wehehehe >: ) Na de most foglalkozzunk ezzel…. 

Szóval adott egy…. hmm, mi is adott? Ami azt illeti tulajdonképpen semmi. Egy izomnagy KÁOSZ az egész. : D Az egész egy Mabase nevű kisvárosban játszódik, aminek a legnagyobb látványossága a közepén gőzölgő Medical Mechanica gyárépület, ami gyakorlatilag úgy néz ki mint egy vasaló (elspoilerezem: nem csak úgy néz ki, az is… de úgy se értitek, én se értem, pedig én már tudom XD). Főhősünk egy Naota néven futó kölyök, aki éppen a bátyja barátnőjével, Mamimi-vel üti el az időt, mikor a semmiből berobog a képbe egy idióta nőszemély egy Vespa SS 180-as napsárga robogóval, és egy jól irányzott “ittadakimasu!” felkiáltással fejbeb*ssza a srácot egy gitárral O.O The scene goes bullett-time, majd egy rendezői kommentár kategóriás poén bevágása után a néző az eddig eltelt mindösze 4 perc után kijelenti, hogy aki ezt kitalálta, az vagy nem volt ember, vagy nem volt józan, vagy valószínűsíthetőleg egyik sem. : D

Persze az őrület itt nem áll meg, sőt, még csak most kezdődik. Kiderül ugyanis, hogy ha a készítők ugyan emberek is voltak, az említett nőszemély, aki jelenleg a Haruhara Haruko álnéven fut (és szerény véleményem szerint az egyik legjobb női karakter aki animébe valaha is megvetette a lábát) biztosan nem az, ugyanis másnap Naota fején egy furcsa “púp” jelenik meg az ütés helyén, ami nem nagyon akaródzik elmúlni, és meglehetősen furcsa “szarv-formája” van, majd még aznap este miközben Naota ismét Mamimi-vel lóg a hídon a “szarv” önállósítja magát, és Naota fejéből kimászik egy komplett ember méretű mecha, Canti (wtf???), valamint egy kb ugyanakkora robotkéz, és elkezdenek harcolni, mindaddig amíg Haruko meg nem érkezik, és rendet nem tesz (igen… a gitárral). Ez után kiderül, hogy a nő egy amolyan galaktikus fejvadász, és a Medical Mechanica ellen harcol, akik foglyuk ejtették az Atmosk néven futó űrkalózt, akinek tulajdonképpen Haruko volt a “börtönőre”… vagy mi, tehát “the history of the two goes way back”. Harukonak persze nem célja, hogy ez a szituáció sokáig így maradjon, így Naota segítségét kéri a kiszabadítás ügyében. Nem sokkal később Naota is megkapja a saját gitárját (amit Haruko ezúttal közvetlenül a srác fejéből húz ki o.O) és hamarosan meglesz az első közös akciójuk is, egy zuhanó műhold ellen.

Persze később rendesen bekavarnak a földi szervek is, ahogy az feléjük szokás, közüllük is főleg egy bizonyos Commander Amarao, aki gigantikus szemöldökéről (OMG : D ), és arról híres, hogy Haruko néhai társa (kb úgy, mint Naota most). Tehát a szarkavarás megvan, ami extrán jó, főleg, ha az ember amúgy se ért az egész szarból semmit : D Persze mindenre van magyarázat, csak esetünkben mire megtudjuk, az agysejtjeink már elmentek szabadságra. Én is csak úgy tudom értelmesen összefoglalni az egészet, hogy már vagy 3x végignéztem, és így már kezdem felfogni, hogy miről is van szó : D Tehát, leegyszerűsítve a dolgot, adott egy úgy nevezett N.O. ami az agy egy olyan képessége, hogy az adott egyén agyhullámaival egy adott N.O. értékén belül tárgyakat “idézzen meg” instant, akár az univerzum egy másik pontjáról is. Haruko ezt az N.O. csatornát nyitotta meg Naota féjében az ütés segítségével. Természetesen ez nem minden embernél működik, ugyanis emberenként változik az N.O. értéke, Naota pl képes megidézni a saját gitárját (vazze.. igen, ezek tényleg Gitárokat használlnak fegyverként, és nem is akárhogy!), vagy egész felhőkarcoló méretű mechákat, más karakterek csak csúzli-méretű tárgyakat, vagy annyit se, az Atmosk néven futú kalózverér aki miatt Haruko a földre jött pedig állítólag képes egész naprendszereket kihúzni a homlokából (Please pretend that it makes sense… it’ll be easier for both of us ^^” ). 

Sokan azt mondják a fősztori egy részben paranormális vígjáték, más részben hétköznapi slice-of-life, de igazából ha engem kérdeztek, szerintem teljesen besorolhatatlan úgy, ahogy van.. Az egyik szemszögből nézve szól Naotáról, akinek a kisvárosi élete egy kis időre teljesen kizökken a normálisból, hála Harukonak, aki jön, lát, majd végül jól elhúz. Egy másik szemszögből szól Haruko-ról, aki tulajdonképpen céljai érdekében kb a sorozat összes szereplőjét felsőbbrendűen kihasználja, és erre az egyetlen kivétel talán Naota lesz, akire talán az utolsó rész végén az utolsó 4 percben tekint majd úgy, mint egyenrangú félre. Irónikus, hogy az egyik egy egyszerű kis ember, a másik pedig valami galaktikus fejvadász (igazából ez sose derült ki teljesen), mégis ekkora szakadékkal is egymás közt, mindketten kölcsönösen hatással voltak egymás karaktereire, és ha körül kellene írnom, szerintem erről szólt ez az egész sorozat. Egy egyszerű kapcsolat, persze nyilván nem olyan kapcsolat, bár azért ami azt illeti sorozat jócskán tele volt töménytelen mennyiségű szexuális utalással is : D , de igazából melyik komolyabb anime nincs? : P Az az érdekes, hogy így belegondolva valahogy rendkívül egyszerű az állás, de mégis annyira nagy mennyiségű információt sűrítettek mindösszesen 5 OVA részbe, hogy első megnézésre kizárt, hogy ezt valaki teljesen megértse és felfogja. Elveszik az ember a sok részinformáció közt.

Mindenképpen érdemes megnézni, mert igazából gyakortlatilag teljes mélységekben leírhatatlan. Valahogy van egy nagyon egyedi látványi és hangulati világa, amit igazából az ember ritkán tapasztal akármilyen formájú szórakoztató médiáról legyen szó, legyen az anime, film, színdarab, vagy akár könyv. Nem is csépelem tovább a szót. Szvsz ez az egyike azon műveknek, amikre az ember örömmel gondol vissza. Na most, hogy miért hívtam akkor “precízen retardáltnak” a post elején? : D Hát… nézze meg mindenki maga, és rájön! : D Ízelítőnek itt van néhény kép: ; ) May the force be with you! ^^

(next time I will blog something “less” retarded, and serial…. or something ;P keep tuned ; ))

~ Szerző: Kandur on május 28, 2008.