Bleach Movie 3: Fade to Black

Megnéztem.

Ending of The Week: Mad Surfer

Legjobb Bleach ending ever, vagy legjobb Bleach ending ever?
“…JUST GO!”

Elemental Hunters – What the fuck did I just watch?

Hát őszintén szólva elég nehezen találok szavakat arra amit itt most “anime” csúfnév alatt a szemeim elé tárt az eddig számomra teljesen ismeretlen HeeWon Entertainment néven futó… csapat. Stúdiónak most nem szeretném hívni őket, mert azért na, ahhoz előbb meg kéne ütni egy minimális minőségi szintet, nem?

Kara no Kyoukai – 02-05

Dióhéjban? Megnéztem ezt azóta az 5. Movie-ig. Vannak mindfuck mozzanatai, de amúgy nem rossz. A fő gondja az, hogy néhol kicsit depresszív hangulatú. NAGYON. És az 5. Movie timeline-jét úgy összekutyulták, hogy jobban öli az agysejteket mint bármilyen alkohol. Hogy ez utóbbit miért? Azóta se értem. Azóta is várok egy kalózújrarenderelésre, ami időrendi sorrendbe rak minden eseményt, mert szvsz teljesen kivitelezhető lenne az amúgy idétlenül agyontologatott, szétbarmolt timeline logikus összerakása. Ha nem szánja rá magát senki, lehet megcsinálom én, mert ahogy van, egyszerűen élvezhetetlen, ha csak nem a gyönyörű grafikát nézi, vagy a szép zenét hallgatja az ember.

Toradora!

“Toradora? Az meg mi?” Körülbelül ezek voltak az én reakcióim, mikor először meghallottam ezt a nevet.

Első ránézésre csak egy újabb idióta szerelmi komédia, amit már vagy 20x láthattunk, többnyire újrafeldolgozott Kare Kano plottal, béna end-el, és idióta, a szerelmi szituációt a végső epizódig fel nem fogó főszereplőkkel. Irreális, egy idő után irritáló bárgyúsággal, túldramatizált, túlkomplikált jelenetekkel, és túljátszó seyuukkal. Nem győzött meg.

Gondoltam a hatalmas hype kedvéért azért beletekintek az első pár epizódba, hátha jó lesz rant materialnak blogra.

Hát. Arra nem lett jó…

Fullmetal Alchemist: Brotherhood – 01

Hát, ambivalens érzéseim vannak…

Ez volt a legnagyobb név amit ebben a szezonban vártam, kisebb félelemmel persze, egyrészt a BONES Studio nemrégiben elbaszott Soul Eater animéje miatt, ami nem igazán buzdítja az embert a mangavonal-tartó képességük kiértékelésére, másrészt ez egy elég nagy név és a mangája még mindig halad, pedig már a 94. fejezetnél tart, és ezek nem Bweach-méretű 20 oldalas fejezetek, hanem 40-50, egy chapter kitehet akár egy egész anime részt is, ami esetünkben minimum 94 anime epizód lenne, eddig, amire csekély esélyt látok, hogy tényleg mind megcsinálják majd, de hát legyen…

Na nézzük milyen lett az Ep maga.

My thoughts on Bleach Manga recently:

Egy “rövid” bejegyzés erejéig:

Még élek. Nézem Toradrát, csak nézek és ámulok. Lov★Com óta nem láttam ilyen jó shoujo/shounen romantikus-komédikus ötvözetet, kicsit olyan, mintha összegyúrták volna Lovely Complexet és Suzumiya Haruhit, aztán megtoldták volna még egy adag AWESOMENESS faktorral…. 18. résznél tartok, és erős késztetést érzek, hogy nekiessek és kommentáljam az elmúlt 8 részt, de szerintem most már inkább végignézem a very end-ig és akkor esek neki…

Amiről most írni akarok, illetve ami számomra ebben az évben nagy csalódás volt, az Soul Eater vége. Pontosan szólva nem a legvége, hiszen még mindig megy, hanem az, ahogyan eltértek a mangától, és ami az általános hozzáállása a kiadóknak/studióknak a be-nem-fejezett-mangák feldolgozásáról….

Merry Xmas Everyone and Happy Nyúl Year ^^

Death Note – Not exactly as planned…

Avagy hogyan lehet két retardot intelligens karakterként ábrázolni úgy, hogy senkinek se tűnjön fel? A megoldás igen egyszerű: Mivel minden relativitás kérdése, ezért az is elég, ha rajtuk kívül minden más karakternek akkora IQ-t adunk, mint egy darab téglának.